Feministák, házasságban

Rajnai Gitta, 39 éves, vágó, a Nők a Pályán Egyesület szóvivője, 2 gyermek édesanyja:
alt Gitta, családjával

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem látok a házasságbeli és a nem házasságbeli nemi szerepek közt különbséget. Élettársi kapcsolatokban és házasságban is láthatunk egyenrangú és alá-fölérendelt viszonyokat.

Azt gondolom, hogy a törésvonal nem itt van. Többnyire amelyik kapcsolat egyenrangú volt a házasság előtt, az nem nagyon változik az esküvő után sem, illetve fordítva.

Ma már a házasság a legtöbb esetben nem hoz jelentős életmódbeli változást a párok életébe, így tulajdonképp addigra már kialakultak a kapcsolatban a viszonyok, szerepek, feladatok. Ami felbolygathatja még ezt a rendszert, az sokkal inkább az első gyerek érkezése, bár az sem törvényszerű.

Jómagam kilenc éve ismertem meg a férjem. Az első másfél hónapban csak ismerkedtünk, amíg úgymond össze nem jöttünk. Újabb három hét után összeköltöztünk és kb. másfél év együttélés után házasodtunk össze.
Az érdeklődési körünk, ízlésünk szinte majdnem mindenben egyezett, egyezik. Az első perctől egyenrangúként kezeltük egymást minden helyzetben, mindamellett, hogy nem váltunk a kapcsolatban egyformává. Sok szempontból romantikusak vagyunk, a férjem sok helyzetben klasszikusan előzékeny. Érdeklődve és kölcsönös tisztelettel közelítünk egymás mássága iránt, fakadjon az a nemiségből vagy másból.



A feminizmus köztünk sokáig nem volt téma, egész addig, amíg nem kezdtem a női kvóta ügyével foglalkozni. Addig egyszerűen csak természetesen éltük a feminizmust anélkül, hogy tudtuk volna. Kapcsolatunkban természetes volt az egyenrangúság és az az elképzelés, hogy a nő is éppolyan jogokkal rendelkező ember, mint a férfi. Az otthoni feladatok leosztásában is természetes volt, hogy egyenlően vesszük ki a részünk és ez így maradt az ikreink érkezése után is.

Szerencsére egy-két kivételtől eltekintve ez a környezetünkben, a családban és a barátok közt is így működik.
Tulajdonképp egyfajta burokban éltem ebből a szempontból. Egészen addig, amíg a női kvóta ügyében indított népszavazási kérelmünk miatt nem szembesültem a visszajelzésekkel és tapasztaltam, azt, hogy sokkal nagyobb a baj ez ügyben, mint gondoltam. Azóta érezzük tudatosan is mindketten feministának magunkat.
A házasság jelentőségét egyfajta külső és belső szintű elköteleződésben látom. A másik legmagasabb szintű felvállalásában és annak a szándéknak a megerősítésében egymás és önmagunk felé, hogy a másikkal szeretnénk megosztani az életünk fentjeit és lentjeit, az ezekből adódó fejlődést, egymást segítve az úton.

A házasság ténye számunkra olyan, mint a kapcsolat elé bekötött mozdony, ami sok helyzetben túlvisz a nehézségeken. Egy alapvetően jól működő kapcsolat esetében azt gondolom, így inkább előnyt jelent, mint hátrányt. Hátránnyá akkor válik, ha a kapcsolatban megoldhatatlan problémák adódnak, tartósan kevesebb benne az öröm és a fejlődés, mint a keserűség. Ebben az esetben a válás jogi hercehurcája, bonyolultsága nehezíti a kapcsolat szükségszerű lezárását és a továbblépést.

Azoknak a fiatal nőknek, akik házasság előtt állnak azt tanácsolnám, hogy vizsgálják meg alaposan a kapcsolatuk. Ne vakítsa el őket a valahová tartozás, a biztonság és a családalapítás utáni vágy.
Egy sikeres kapcsolatban kevés a dráma. A vonzalom mellett nagyon fontos a kölcsönös tisztelet és a bizalom.

Az olyan kapcsolatok, amelyek alá- fölérendeltségi viszonyra épülnek, még ha kezdetben jól is működnek, hosszútávon mindenféleképp játszmákba torkolnak. A szerelem házassággal vagy házasság nélkül is a nagylelkűségről szól. Célja a közös boldogság és a partner boldogsága. Ahol ez csak az egyik fél számára fontos, ott az egyensúly elbillen, a szerelem meghal és az egyik vagy mindkét fél úgy érzi, túl sokat tűr.
Főképp az alárendelt fél számára a hiányérzet pedig lassan elviselhetetlenné válhat.
Az életünk pedig túl rövid és túl gazdag ehhez.

forrás:
nokert.hu
Copyright © Buddhizmusma - Olvasóterem