Párkapcsolatok és szerelem buddhista szemmel

image

A kézdivásárhelyi Gyémánt Út Buddhista Egyesület meghívására látogatott Háromszékre Máthé Réka, magyarországi utazótanító. Az előadó fordította le magyar nyelvre a Láma Ole Nydahl Könyv a szerelemről című kötetét, és háromszéki előadásának fő témája is a párkapcsolat és a szerelem volt. A sepsiszentgyörgyi Míves Házban tartott lebilincselő előadás után beszélgettünk az előadóval a mindenkit érintő témáról.

– Mit értenek a buddhizmusban szeretet vagy szerelem alatt?

– Alapvetően amit mi szeretetnek vagy szerelemnek értelmezünk, valójában a ragaszkodásunkról szól. Én akarok valamit a másiktól, magamhoz akarom kötni, meg akarom tartani, azt akarom, hogy ő engem boldoggá tegyen, szenvedek akkor, amikor nincs a közelemben, tehát valójában ez a fajta szerelem rólam, a saját vágyaim, elvárásaim kielégítéséről szól. Az a szeretet, amit mi a buddhizmusban tényleges szerelemnek, szeretetnek nevezünk, az nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretünk valakit, és ezért őneki kívánjuk a lehető legjobbat, látjuk minden jó tulajdonságát, minden hibáját képesek vagyunk elfogadni és támogatni. Megteszünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy ő a lehető legboldogabb legyen, és tudjon fejlődni, önállóvá válni.

– Mi a féltékenység oka?

– Addig, amíg kapni akarunk, elvárásaink vannak, amelyek teljesülnek vagy sem, ha nem teljesülnek, akkor nagyon tudunk szenvedni. Úgy gondoljuk, hogy a boldogságunk a másiktól függ, innentől kezdve féltve őrizzük, hiszen ha már nincs, akkor nem leszünk boldogak. Vigyázunk rá jó esetben, rossz esetben pedig rettenetesen rátelepszünk, és mindenkit távol tartunk tőle, tehát féltékenyek vagyunk. Irigyek vagyunk arra, hogy az, ami nekem boldogságot hoz, nehogy mást tegyen boldoggá, egészen addig, hogy az sem érdekel, a másik igazán boldog vagy sem. Ez azon múlik, hogy én szegénynek érzem magam, úgy gondolom, hogy belőlem valami hiányzik, és azt a másik tudja nekem megadni. Addig, amíg ezzel a hozzáállással működök a világban, addig folyamatosan csak a félelmeim, az elvárásaim és a vágyaim fognak vezetni.

– Hogyan lehet a féltékenységet kezelni?

– Igazából egyetlen egy módon lehet tartósan kezelni. Változtatni a dolgokon mindig csak akkor lehet, ha saját magamon változtatok. Ha tisztában vagyok azzal, hogy féltékeny vagyok, és ezzel mennyi szenvedést okozok saját magamnak és a másiknak is, akkor hasznos dolog megváltoztatni a hozzáállásom. A legelső dolog, amit ilyenkor tudok tenni, hogy jó kívánságokat teszek. Kívánom a társamnak, akit szeretek, hogy boldog legyen, ideális esetben mindazt a jót kívánom neki, amire féltékeny vagyok. Ha ezeket a kívánságokat gyakran megfogalmazom, előbb-utóbb képes leszek ezt át is érezni.

– Létezik az ideális társ, vagy bárkivel tudunk fejlődni?

– Nagyon fontos, hogy ne gyártsunk merev elképzeléseket. Amikor ezt tesszük, sokszor elmegyünk amellett, ami tényleg ideális lenne nekünk. A legjobb mindig az, ha minél kevesebb elképzelésünk van, minél nyitottabbak vagyunk, mert csak akkor vagyunk képesek meglátni a másikban az értékeket, amelyek szerethetővé teszik.

– Mit tehetünk gyász esetén, ha elveszítjük a társunkat?

– Nagyon sok segítséget tud nyújtani az, ha rendelkezünk olyan tanításokkal, amik kicsit túlmutatnak azon, amit egy életben tapasztalunk, amik közvetlenül a halálról és az utána következő dolgokról szólnak. Nagyon nagy megnyugvást jelent, ha tisztában vagyunk, hogy a társunk hová ment tovább, ekkor a gyász fogalma másként jelenik meg. Nagyon fontos, hogy megpróbáljuk ráébreszteni magunkat arra, hogy a lehetőségek ott vannak, csak ki kell őket bontakoztatni. Ez nem azt jelenti, hogy felejtsük el a másikat, sőt emlékezzünk rá, a sok szép élmény, tapasztalatok, amit együtt megéltünk ott maradnak a továbbiakban is. Nem buddhistaként talán ez a leghatékonyabb módja túllépni a gyászon, emlékezni arra, ami jó volt.

Szima Attila


Szerzõ: Hírmondó | A cikk megjelenésének dátuma:
Copyright © Buddhizmusma - Olvasóterem