Libri - Interjú Lama Ole Nydhallal a Jaffa kiadó legújabb szerzőjével


Libri

A kábítószerekről, a boldogságról és a tudatos halálról

Nemrég személyesen találkozhattam a Gyémántút Buddhizmus vezető lámájával, a dán Ole Nydahllal, a tibeti buddhizmus európai meghonosítójával. Ole Nydahl feleségével, Hannahval együtt - aki tavaly áprilisban hunyt el - több mint 35 éve végzi a 16. Gyalwa Karmapa, a Buddhizmus Karma Kagyü iskolájának szellemi vezetője által rábízott feladatot: Buddha tanításainak népszerűsítését a nyugati világban. Az iskola első nyugati tanítványaiként a Nydahl házaspár több mint 500 meditációs központot alapított szerte a világon. A lámával folytatott beszélgetés nemcsak őszinte hangneme miatt marad örökre emlékezetes számomra: eddig még egyetlen alanyom sem ölelt meg az interjú végén.


- Biztosan sokan kíváncsiak, milyen gyermekkor adatott meg Önnek.
- Már két-három éves koromban, amikor Dániában éppen harcok dúltak, jelentkezett az a visszatérő álmom, amelyben kínai katonák ellen harcoltam, miközben vörös köpenyes férfiakat és nőket védelmeztem. Addig soha nem látott hegyekről álmodtam, s azokat később lefestettem, holott én Koppenhágától északra születtem, ahol ugyebár hegyeknek nyoma sincs. Amúgy igazi csirkefogók voltunk a testvéremmel együtt. A szomszédság rémeinek tekintettek, annyira vadócok voltunk, és persze mindig a fák hegyén jártunk. Gyerekkoromban sokat verekedtem. No nem kegyetlenségből, mert nem akartam senkit bántani, de erre legtöbbször már csak akkor jöttem rá, amikor az áldozataim szemében észrevettem a könnyeket. Túl sok energia lakozott bennem.


A tudatmódosítás forradalma
- Soha nem titkolta a hippi-korszakban szerzett kábítószeres tapasztalatait. Nemcsak hasist csempészett, de minden akkor létező tudatmódosítót kipróbált. Milyen most visszatekinteni azokra az évekre?
- A hippi generáció és a kábítószerezés egyet jelentett: a tudatmódosítás forradalmát éltük. Legtöbb fiatal elégedetlen volt a világgal, és így akart rajta változtatni. Nekem személy szerint kellemes emlékeim vannak: megtaláltam a pillanatnyi megoldást az agresszivitásomra, barátságosabb lettem, és az istenek között éreztem magam. Bob Dylant, Rolling Stonest hallgattunk, tablettákon és acid-zenén éltünk. Indiából és Közép-Keletről hasist és különböző növényeket hoztam be. Nem volt illegális, mert akkor még nem volt rá törvény, a rendőrség nem is tudta, hogy ilyen anyagok léteznek. Nyugodtan próbálgathattuk, nem kellett tartanunk semmitől. A kanabiszt 1961-ben minősítették kábítószernek, az LSD még később vált tiltottá.
- Mégis mi volt az, ami ráébresztette arra, hogy nem ez a megoldás?
- A barátaim, ismerőseim, akiknek kevesebb energiájuk volt, lassan bábokká váltak, kiégtek. Generációnk legfinomabb elméi vesztek el a drog miatt, egyszerűen megőrültek, aztán meghaltak. Akkor ébredtem rá, hogy nem ez a megoldás. Ha boldog vagy, akkor az elméd is boldog, ezt a kémiai szerek nem tudják pótolni. A drogok kihasználják az ember tudatalattiját, azt a hatalmat, ami előző életeink jó cselekedetei során felgyülemlett bennünk, s amiből dolgozni tudunk. Ezeket a belső tartalékokat elégeti, elpocsékolja, s akkor jönnek a rossz “utazások", a komoly bajok.


Karmapa áttetszővé vált
- Egy interjúban elismerte, hogy a kábítószer és a meditáció hasonlít egymáshoz. Megmagyarázná?
- A tudatállapot, amibe betekintést adnak, azonos. Az agy feladata az, hogy megszűrje a benyomások özönét, ami a nap minden pillanatában éri. Kizárja, ami nem fontos a mindennapi túlélés számára. A Mescalin vagy az LSD kiiktatja ezeket a tiltófaktorokat, így az elméden minden keresztüláramlik. A droghasználat idejére a tudatalattiból előkerülhetnek az előző életbeli dolgok. Ennyiben hasonlít a meditációhoz. Kábítószerrel elérni ezt az állapotot olyan, mintha valaki pénzzel fűtene, míg meditálni a pénzből vett fával vagy gázzal.
- Mikor ismerkedett meg a buddhizmussal?
- 1958-59-ben cserediákként tanultam Amerikában, és egy dolgozatot kellett írnom a déli buddhizmusról, ami Kínában, Vietnámban honos. Nem tetszett, túl ridegnek tűnt, kötöttnek, és a tanítások inkább arról szóltak, hogy mit nem szabad. A tibeti tanítókkal csak később ismerkedtem meg. 1969-ben a feleségemmel Nepálban voltunk nászúton, és ott találkoztunk a 16. Karmapával, az első tibeti láma reinkarnációjával.
Ez volt egyébként a harmadik himalájai utunk. A Karmapa egy különleges buddhista szertartást tartott. Áttetszővé vált előttünk, láttuk a tapétát a háta mögött. Azt hittem, hipnózist gyakorol ránk, s egy gyufásdobozt tartottam elébe, hogy megzavarjam, s megbizonyosodjam, de a skatulya nem lett áttetsző, ő pedig továbbra is az maradt. Egy év múlva ismét találkoztunk a Karmapával, s ez volt a legmeggyőzőbb találkozásunk: a homlokunkra tette a kezét, és fölénk magasodott. Az égig ért és tündökölt.

Az anyagiak fölött
- Hogyan változtatta meg életét a buddhizmus?
- Hatékonyabb lettem minden téren, nincsenek többé eltékozolt energiáim, nem érzek gonoszságot, haragot, irigységet, féltékenységet, és sorolhatnám. Nem arra gondolok, hogy egy vagyok a testtel, hanem hogy van egy testem, aminek nem szabad rossz gazdája lennem, azt nem használhatom fel gonosz cselekedetekre.
- Tanítómesterként miben tud segíteni az embereken?
- A legtöbb esetben amit az emberekért tehetek az, hogy megmutatom nekik a lelki értékek felsőbbrendűségét a tárgyak, az anyagiak fölött. Nem az számít, hogy menynyire gyors az autód, vagy hogy aszfaltozott úton haladsz-e, csak azért, hogy öt perccel hamarább odaérj valahová, aztán amikor ott vagy, idegesen topogj. A buddhizmus arról szól, hogy megmutatja az elmében rejlő lehetőségeket, az utat, hogy mit kezdjünk az életünkkel.
- Hogyan haljunk meg?
- Ön a Phowa, a tudatos halál tanítója. Egészen pontosan mit fed ennek a tannak a neve?
- Amikor meghalunk, az energia elhagyja a testünket. Van egy ősi tibeti tanítás, Buddhától származik, amit úgy neveznek: Phowa. Az energiát úgy kell elképzelni, mint egy tető alá rekedt madarat, ami hirtelen megtalálja a kijáratot. Kiszabadul. Létezik egy ötnapos meditációs gyakorlat, ami megnyitja az utat ennek a bent rekedt madárnak. Minderre azért van szükség, hogy tudatosságunk megőrzésével lépjünk át a halálba, mert ez a halhatatlanság, a lélek megszabadulásának vagy a megvilágosodásnak a kulcsa. A meditáció segít, hogy elkerüljük a halál pillanatában beálló tudatvesztést, lelki-szellemi “megtisztuláson" megyünk keresztül. Mindez végül kiszabadít minket a születés és halál körforgásából, azaz a karmikus körforgásból. Ezt a tudást eddig több tízezer embernek adtam át, és látom szemléletem beigazolódását: az emberek sokkal klasszabbak, sokkal többre képesek, mint azt az önmagukban kételkedők és a beszűkült életmódúak feltételezik. Egyes tibeti szerzetesek úgy tartják, hogy ennek a tudásnak az átadása megrövidíti az életet, de én 66 éves vagyok, és a minap még repülőgépből ugráltam ki.
- Milyen viselkedés-kódexet kér követőitől a buddhizmus?
- Azt tegyék, amivel a legtöbb jót tudják tenni a legtöbb embernek, őrizzék meg a szabadságukat, mert elsősorban arról szól Buddha tanítása. Meg kell szabadulni a félelmektől, mert az szab gátat mindennek. S ezt úgy tehetjük meg, hogy mindig jót kívánunk mindenkinek. Ha egy Mercedest látunk, akkor gondoljunk arra, bárcsak mindenkinek lenne ilyen, bárcsak minden ember boldog lenne. Ha így gondolkodunk, néhány éven belül minden félelmünk elpárolog. A mások iránti jóindulat és jókívánságok felaprítják azt.
Szegények milliói a világ gettóiban





- Ön hogyan viszonyul a kor politikai és szociális problémáihoz?
- A megoldás abban áll, hogy meg kellene fizetni a világ szegény családjait, hogy ne vállaljanak kettőnél több gyereket, s azokat segíteni az iskoláztatásban. Minőséget a mennyiség helyett, hogy az emberek nagyobb mozgásteret kapjanak. Sajnos, ez pont fordítva működik, sok család a szociális segély miatt vállal több gyereket. A Föld legnagyobb veszélye a túlnépesedés. Tudom, a katolikus egyház elszörnyülködik, amikor azt mondom, hogy ő is hibás a világ gettóiban felnövő sok millió gyermek nehéz sorsa miatt. Nekik viszont jól jön a sok gyerek, mert tíz szegény katolikus többet fizet az egyháznak, mint egy gazdag. Aztán ott van az iszlám vallás, amelynek viszont azért kell a sok gyerek, hogy több katonája legyen a szent háborúhoz.
Copyright © Buddhizmusma - Olvasóterem