Borsa - Láma Ole Nydahl a szerelemről
















Mielőtt elhagynád párodat, keress neki új párt. Furcsa tanács, főleg egy lámától. Ole Nydahl a kevés nyugati buddhista tanítók egyike. Új könyvéről beszéltünk vele.

Amikor megérkeztünk Magyarországra, hogy megmutassuk az embereknek a buddhizmust, azzal a ténnyel találtuk szemben magunkat, hogy az jóval előttünk már Kőrösi Csoma Sándorral megérkezett ide - kezdte a szerelemről szóló könyvének budapesti bemutatóját Láma Ole Nydahl, a tibeti buddhizmus tanítója.

A láma egyike azon keveseknek, akik nyugati létükre váltak tanítókká. Láma Ole Nydahlt és a közelmúltban elhunyt feleségét, Hannát tanítójuk, a 16. Karmapa a 70-es években bízta meg azzal a feladattal, vigyék el a buddhizmust a világ nyugati felébe. Ole és Hannah több mint 35 évig élt boldog házasságban. Láma Ole Nydahl Könyv a szerelemről című kötete, amely gyakorlati tanácsokat ad a boldog párkapcsolathoz már magyarul is olvasható.

Borsa: - A hatvanas években a doktori disszertációját Aldous Huxley és a boldogító vízió címmel írta. Mi fogta meg az amerikai író munkásságában?
Láma Ole Nydahl: - Huszonéves voltam akkoriban, és ez olyan időszak volt, amikor mindenféle pszichedelikus kísérletben részt vettem. Így nekem akkor sikerült minden elérhető drogot kipróbálnom, amikor az még nem volt büntetendő cselekedet. A tudatmódosítókkal megváltoztattuk a nézőpontunkat, az agyunkat, a gondolkodásmódunkat.







- Ez volt az az időszak, amikor a buddhizmussal is találkozott?
- A döntő találkozás körülbelül egy időben volt ezekkel az élményekkel. 1966-ban későbbi feleségemmel, Hannah-val a 25. születésnapomat ünnepeltük és arról beszélgettünk, hogy igazán sok pszichedelikus élményünk volt már, de akármennyire is jól éreztük magunkat abban a világban, ahova kerültünk, sehogyan sem tudtuk azt az állapotot huzamosabb ideig fenntartani. Így fordultunk a meditáció felé. Abban az időben a hinduizmust is megismertem, de nekem túl édesnek tűnt, túl tömény volt, túl cukros. Engem sokkal jobban érdekel az, ami belül van, mint ami kívül.

- Mint mondjuk a gondolatok a ceremónia helyett?
- Igen. Sok lehetőséget láttunk a buddhizmusban, ezért abba az irányba mentünk tovább.

- Sokat utazik.
- Kétszer körbeutazom a világot évente.

- De az emberek azt gondolják, hogy a buddhisták a nyugalmat, a befelé fordulást keresik távol a világtól.
- A szerzetesek így is tesznek.

- Ön viszont állandóan úton van. Hogyan találja meg a nyugalmat?
- Nincs szükségem elvonulásra a nyugalomhoz. Mindig a saját középpontomban vagyok, innen figyelek: a szemem és a fülem mindig nyitva. Minden egyes pillanatom egyfajta meditáció, közben legbelülről figyelem a külvilágot, azt, milyen hatások érnek.

- Nem ez az első könyve. Úgy gondolja, hogy a könyvei közelebb hozzák az embereket a buddhizmushoz?
- Tudom, hogy így van.

- És ez is a cél?
- Persze. De nem könnyítem meg az emberek dolgát, nem írok le kötelező utakat, amik biztosan oda vezetnek, nem magyarázom el, hogyan jutnak el a buddhizmushoz. Inkább provokálom az olvasóimat. Ráébresztem őket, hogy csak vesztegetik az idejüket valahol máshol.



- Mi a véleménye a könyve fogadtatásról?
- Nagyon jól fogy, főleg Németországban.

- De az eladás önmagában nem lehet elég.
- Azt gondolom, az én könyveimet az olvasók nem a reklám és nem a divat miatt veszik meg, hanem mert erre az útra akarnak lépni. Ez túl van a mi akaratunk határain, ha valaki megveszi ezt a könyvet, meg kellett hogy vegye. És a jó könyv eleve élvezet. Nem csak az olvasott betű, de a külseje, sőt, még az illata is!

- Amikor utazik a világban, rengeteg tanítvány és a buddhizmus iránt érdeklődő ember keresi meg mindennapi gondjaival. Meghallgatja a kérdéseiket és tanácsokat ad nekik. Ezek alapján a konzultációk alapján készült a könyv?
- Igen, hiszen soha senkivel nem voltam rossz kapcsolatban. Nem éltem át annyiféle érzelmi krízishelyzetet, amiről a könyvben írok. A mai kor emberére jellemző problémákat azok mesélték nekem, akik az utazásaim alatt eljöttek hozzám és tanácsot kértek, én pedig megkerestem számukra a választ, hogy megoldjam a helyzetüket.

- Volt olyan, hogy pontosan a tapasztalat hiánya miatt nehezen találta meg a választ egy-egy kérdésre?
- Ha esetleg volt is olyan ember, aki nem vette hasznát a tanácsomnak, azzal is jót tettem, mert beszélt a problémájáról, elgondolkozott rajta, és ez biztosan közelebb vitte a megoldáshoz.


Mielőtt elhagynád párodat, keress neki új párt. Furcsa tanács, főleg egy lámától. Ole Nydahl a kevés nyugati buddhista tanítók egyike. Új könyvéről beszéltünk vele.
- A könyvében azt írja, hogy egy gyermek érkezése megváltoztathatja a párkapcsolatot. És azt is említi, hogy a világ fejlettebb részén túl kevés gyerek születik. Az emberek félnek a változásoktól?
- Igen, ez is szerepel az okok között. Ráadásul, sokan úgy érzik, hogyha gyerekük születik, kiszolgáltatottabbak lesznek, megszűnik a függetlenségük, sok mindenről kell lemondaniuk.



Erről a minket körülvevő kultúra is tehet. Pedig az embereknek belül tudniuk kellene, hogy a gyermek jó dolog. Megtanít arra, hogy ha saját magunk helyett másnak adunk, attól csak gazdagabbak leszünk.

- Az egyik fejezet szerint, ha elmúlt a szerelem varázsa, jobban tesszük, ha mi magunk keresünk a társunknak új párt. Miért?
- Egyszerű. Ha a szerelem el is múlik, a szeretetnek akkor is meg kell maradnia. Ha jót akarsz egykori szerelmednek, akkor megfigyeled, kivel érzi jól magát az ismeretségi körötökből, és összehozod őket. Így akkor léphetsz ki a kapcsolatból, amikor már nem okozol vele fájdalmat.

Láma Ole Nydahl magyarul megjelent könyvei

Belépés a Gyémánt Útra
Ahogy a dolgok vannak
Minden határon túl

- Ezt az európai kultúra legalább olyan nehezen tudja elfogadni, mint azt a tanácsot, hogy a közös gyermeknek az a legjobb, ha a szülei együtt élnek - akkor is, ha már új társuk van.
- Ez egy bevált módszer, és a lényege az, hogy ne csak saját magunkra gondoljunk, mert akkor mindent problémának fogunk érezni. Ha viszont törődünk a másikkal, akkor érdekes feladatként fogjuk fel ugyanazt.

- Azt írja, léteznek negatív és pozitív párok. Ezt pontosan hogyan kell érteni?
- Ha két ember együtt inkább szomorúságot, idegességet, bajt hoz embertársaira, akkor nekik sokat kell még tanulniuk. Ha ezzel épp ellenkezőleg vidámság veszi körül őket, ha mások is élvezik a pár társaságát, akkor ők közelebb vannak a boldogsághoz.



- Egyetért a banális kijelentéssel, hogy a szerelemnek múlnia kell?
- Nem. Ha az emberek igazán szeretik egymást, odafigyelnek a másikra, és nem csak a hétköznapi rutinfeladatokat végzik együtt, akkor örökre megmaradhat a vonzalom. Viszont ha a párok soha nem csinálnak érdekes dolgokat együtt, akkor előbb-utóbb unalmasnak találják majd egymást.

- A meditációk és a konzultációk mellett olyan kurzusokat is tart, amelyek az emberek halálhoz fűződő viszonyát változtatják meg.
- Ez a Pova, a tudatos halál. Magyarországon is többször tartottam ilyen kurzusokat, és a világon több mint 60 ezer embernek adtam át a technikát. Hosszú lenne elmondani mi ez, de a lényeg, hogy minden embernek van egy "lyuk" a feje tetején, amivel kommunikálni tud.

- És működik?
- Persze. Nagyon jól. A feleségem a karjaimban halt meg, a módszernek köszönhetően halála pillanatában a gyönyör állapotában távozott mellőlem.

- Ön olyan ember hírében áll, aki mindig is nagyon szerette a flörtöt, a szerelmet, a női társaságot. Komolyan veszik majd a tanácsait azok, akik erről az oldaláról ismerik önt?
- Biztos vagyok benne, hiszen a könyvben egyszer sem mentem túl azokon a határokon, amik engem jellemeznek. Aki ismer, tudja, hogy pontosan olyan vagyok, amilyennek mutatom magam. Úgy gondolom, ha akarjuk, ha nem, a különböző nemű emberek között mindig kialakul valamilyen szexuális szintű információcsere. Egy nő mindig felfigyel a férfi izmaira, a férfi pedig a nő formáira.



Ettől nem lehet eltekinteni, hiszen egy magasabb szinten is érzékeljük embertársainkat. A dolgok lényegi szintjén a nő maga az életet adó lótuszvirág, a férfi pedig a gyémánt, amely önmagában is ragyog. A boldogsághoz a lótuszt és a gyémántot kell összehozni. Ez az élet költészete.
Copyright © Buddhizmusma - Olvasóterem