Feljövőben a buddhizmus: A nyugati irányzat

szerző: Gerlóczy Ferenc forrás: 168 Óra
A buddhizmus világszerte elképesztő ütemben népszerűsödik. Kínában is, ahol sokáig elnyomták, és szülőhazájában, Indiában is, ahonnan egykor a hinduizmus és az iszlám teljesen kiszorította. A leglátványosabban azonban Nyugaton hódít.

A buddhizmus már a nemzetközi bulvársajtóban is téma lett. A képes újságokból nemcsak azt lehet megtudni, hogy az ünnepelt hírességek között – az Apple-vezér Steve Jobstól a filmsztár Angelina Jolie-n és Richard Gere-en át a zeneszerző Philip Glassig – hány buddhista akad, hanem azt is, mennyire megváltozott az életük, amióta meditálnak és gyakorolnak (tudniillik a buddhizmus nem hit, hanem életmód, amit gyakorolni kell). Az Egyesült Államokban – a legszerényebb becslések szerint is – legalább másfél, Európában hárommillióan vannak, a rokonszenvezők száma ennek többszöröse. De nem is a számok imponálóak, hanem a trend: a magukat így vagy úgy buddhistának valló nyugatiak száma hat-nyolc évenként megduplázódik.

Ez annál is meghökkentőbb, mivel Gautama Sziddhártha herceg (vagyis a „Felébredt” – szanszkritul a „Buddha”) két és fél ezer éves tanítása Európában és Amerikában a 19. századig szinte teljesen ismeretlen volt. Néhány évtizede csak, hogy Kelet-Ázsia felemelkedése, ázsiai buddhisták Nyugatra települése, az internet, szóval a globalizáció felpörgette a folyamatokat, s a buddhizmust nyugati – vagy talán globális – vallássá formálta. Eredetileg azonban a tan – Heinz Bechert német buddhológus szavaival – „nem aktív misszióként jött Nyugatra, hanem róla szóló könyvekben”.

Kőrösi Csoma Sándornak „papírja is van róla”

Számtalan ilyen könyv született, s bár megoszlanak a vélemények, kié az elsőség, Kőrösi Csoma Sándornak „papírja is van róla”. Amikor 1933-ban Tokióban ünnepélyesen bódhiszattvává avatták – vagyis olyan emberré, aki életében közel jutott a megvilágosodáshoz –, a hivatalos indoklás így szólt: „Ő az, aki megnyitotta a Nyugat szívét a Buddha-Tan befogadására.”

Az európai értelmiség nem kis részének érdeklődését az 1860-ban elhunyt Arthur Schopenhauer fordította a tan (dharma) felé. A német filozófus kijelentette, az összes elképzelhető vallás közül a buddhizmus a legjobb. Odaadó híve, Richard Wagner pedig A győző címmel operát tervezett írni a vallásalapítóról. Sokáig azonban az olyan megnyilatkozások sem voltak ritkák, mint a jezsuita Josef Dahlmanné, aki 1898-ban azt állította: a buddhizmus „a nihilizmus és a materializmus leggorombább elemeit egyesíti magában”.

Azoknak a szemében, akik csupán a nyugati monoteizmusokat tekintik teljes értékű vallásnak, a buddhizmus könynyen nihilistának tűnhet (ha materialistának nem is, hiszen az egész anyagi világot illúziónak mondja). A buddhizmusban az a lényeges, hogy ne ártsunk se másoknak, se önmagunknak, és legyen bennünk együttérzés más lények iránt – ám például az a kérdés, hogy van-e Isten avagy istenek, egyáltalán nem fontos (amikor a Buddhától tanítványai ilyesmiket kérdeztek, ő rendre ki is tért a válaszadás elől).

A mérgezett nyíl esete – mindannyiunkban ott van

Egyszer egy Málunkjáputta nevű tanítvány éppen emiatt erősen méltatlankodott a Buddhánál. Miért nem mondja soha, hogy örökkévaló a világ, de azt sem, hogy véges; azt sem, hogy van lét a nirvána állapotában, de azt sem, hogy nincsen? Méltatlankodó tanítványát a Buddha ahhoz az emberhez hasonlította, akit mérgezett nyíl talált el, de addig nem engedi, hogy kihúzzák a vállából, amíg meg nem tudja, melyik kaszthoz tartozik a sebész, miből volt az íjhúr, milyen alakú a nyílvessző, milyen madár tollával volt feltollazva, és így tovább. Mindannyiunkban ott van a nyíl: a betegség, az öregség és a halál – mondják a Buddha szellemében mai nyugati követői, akik szerint a megvilágosodást kivéve valójában minden szenvedés, mert elmúlik. Ám megfelelő életmóddal, illetve gyakorlatokkal nemcsak a lét örökös körforgásából léphet majd ki egyszer egy késői reinkarnációnk, hanem a zavarodott nézetektől megszabadulva a tiszta tudatállapotok akármilyen magas fokára már ebben az életünkben eljuthatunk.

Ez a gyakorlati attitűd a titka a buddhizmus csodás nyugati népszerősödésének. Fogékonyak rá ateisták, szekuláris humanisták s mindazok, akik a megváltást nem kívülről – Istentől, illetve a Messiástól – várják, hanem önmaguktól.

Fekete koronás buddhizmus

A buddhizmus mintegy négy évtizedes nyugati karrierje során először a zen hatott, később a tibeti buddhizmus.
A dalai láma többször is meghirdette, hogy a dharma, a tan most Nyugaton fog terjedni, ám úgy tűnik, a tibeti buddhizmus – a vadzsrájána, vagyis a gyémánt út – irányzatai közül nem az övé, hanem az úgynevezett Karma Kagyü – a fekete koronás – iskola futja be a legfényesebb nyugati karriert. Nem véletlenül, hiszen tényleges vezetőjük európai: a dán Ole Nydahl láma.

Ole Nydahl, aki 1968-ban, a hippi-korszakban először nászútra, majd nem egy ízben hasist csempészni utazott a Himalájába, ott a gyémánt útnak a dalai láma mellett legtekintélyesebb lámája, Rangdzsung Rigpe Dordzse, a 16. karmapa tanítványául szegődött. Ő bízta meg Olét és feleségét, az egy éve elhunyt Hannát, hogy terjessze a tant Nyugaton. A házaspár eleget is tett a felszólításnak: több mint ötszáz buddhista központot alapított Európában, Amerikában és Oroszországban. Ole Nydahl ma is szinte naponta más és más országban tart előadást, vezet meditációt, találkozik követőivel és a kíváncsiakkal. Az övé a buddhizmus legnépszerűbb irányzata számos országban – így Németországban vagy Magyarországon is.

Talán azért is, mert az Európában idegennek ható külsőségek mellőzésével nemcsak a tanítványok serege, hanem ő maga, a tudós láma is „nyugati” módon, farmerben és pólóban jár, vicceket mesél; a megvilágosodott tudatállapot illusztrálására, illetve a tanítványok felrázására bungee jumpingot és ejtőernyős-ugrásokat mutat be és népszerűsít. A konzervatív buddhisták által túlságosan szabadosnak vélt közösségben emlékeztetnek: a Buddha még a szerzeteseknek sem tiltotta, hanem csupán tanácsolta, hogy ne igyanak alkoholt, tartózkodjanak a nemiségtől, illetve, hogy ne egyenek húst.

Az ő közösségük egyébként is világi közösség, amelyben úgy gondolják: mindenkinek Buddha-természete van, mindenkiben ott rejlenek a megvilágosodáshoz szükséges jó tulajdonságok és tökéletességek – amelyek időnként már jelenlegi életünk során is megnyilvánulhatnak, és másokat is segíthetnek a megvilágosodásban.

Buddha és Pest

„Buda hegyen épült város, mellette folyik el a Duna. Nem tudják biztosan, honnan kapta a nevét, vagy az ókori Budaliától, vagy attól a szent férfiútól, akit Buddhának neveztek, nem mintha ő lett volna az alapítója, hanem mert olyan kiváló volt, hogy az ő nevét adták neki” – írja Galeotto Marzio Mátyás király tetteiről és mondásairól írt könyvecskéjében. Ezt Duka Tivadar, Kőrösi Csoma Sándor első életrajzírója azzal a feltételezéssel egészíti ki, hogy a Gellért-hegyen egykor buddhista emlékhely – sztúpa – állhatott, mivel a magyarok már a népvándorlás során szoros kapcsolatba kerülhettek a buddhizmussal.

Magyar buddhista közösség (szangha) alapítására az 1930-as években ketten is kísérletet tettek. Előbb Kovács György, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum későbbi könyvtárosa próbálkozott, majd Tiencsinből egy Csao Kung nevű – paksi születésű – buddhista szerzetes ajánlkozott, hogy hazatér, és létrehozza a magyar szanghát. Az első hivatalos buddhista „egyház”, a Buddhista Misszió végül 1952-ben alakult meg Hetényi Ernő vezetésével, amely a rendszerváltásig mindenféle magyar buddhista ernyőszervezete volt, s a német Árya Maitreya Mandalához, a Lama Anagarika Govinda (Ernst Lothar Hofmann) által alapított közösséghez csatlakozott.

A rendszerváltás után gyakorlatilag az összes főbb buddhista irányzat alapított „egyházat” magának, s felsőoktatási intézmény is létrejött: a Tan Kapuja Buddhista Főiskola. A tízezerre becsült gyakorló magyar buddhista jó egyharmada az Ole Nydahl-féle Karma Kagyü-vonalhoz tartozik, de Magyarország nem lenne Magyarország, ha nem működne a rivális Karma Kagyü-vonalnak is egy itteni lerakata. Úgyhogy miközben az Ole-féle Gyémánt Út Buddhista Közösség – miként a magyar buddhisták többsége – városi és kozmopolita, a Karma Ratna Dargye Ling honlapján egyebek között a dicsőséges szkíta–hun–magyar buddhizmusról tájékozódhatunk.

forrás:itt

Copyright © Buddhizmusma - Olvasóterem